2011. augusztus 22., hétfő

Hogy nevelnek az állatok?

Már régóta érlelgetem a gondolatot, hogy összegyűjtök egy pár érdekességet az állatok világából, hogy ők hogy nevelnek, szoptatnak, hordoznak. Most egy kis ízelítőt adok a képekből és egyben felhívást intézek mindannyiotokhoz, hogy ha van valakinek bármilyen, olyan története, amit olvasott, vagy a házi állatánál megfigyelt és illik a Kötődően nevelő állatok gyűjteményébe. Akkor szánjon rá egy kis időt, hogy írja le.
Tegnap a Nürnbergi állatkertben voltunk. Ott fényképeztem ezeket:

 A kis majom egy pillanatra sem hagyta el a mamája biztonságos testét. Amíg ott voltunk egyszer  csak lefordult a mama keze közt , szopizott egyet, addig a mama magállt. Aztán vissza mászott és mentek tovább.
A fókák nagyon lenyűgöztek. A középső kicsi egész idő alatt szopizott, tehát elég hosszan. Az ő tejükről azt kell tudni, hogy extrémen magas a zsírtartalma -70%- (amíg a női tej zsírtartalma 1-12% között van napszak, babakor és a hátsótej-elsőtej arányától függően) ami lehetővé teszi a számukra a ritka szopikat, hogy eltudjanak menni vadászni. Amikor pedig jól laktak akkor az anyukájuk pocakján szundítottak egy jót.
Ezt pedig a Budapesti állatkert honlapjáról töltöttem le:
Érdemes összehasonlítani a tavaly januárban született gorilla kölyök egy évvel ezelőtti és mostani képeit: jól látszik ugyanis, hogy az akkor még egészen gyámoltalannak tűnő apróság milyen sokat fejlődött azóta.


A fejlődést persze nehéz grammban kifejezni, hiszen sem a születéskor, sem azóta nem tettük az állatot mérlegre. Ez ugyanis akkora beavatkozást jelentene a kölyök, az anyaállat és a csapat többi tagjának életébe, hogy több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana. Így tehát a kicsi fejlődésének megítélésére az egy évvel ezelőtti és a mostani fényképek összevetése a legjobb módszer.

Ez  önmagáért beszél. A képek megtekinthetők: http://www.zoobudapest.com/bongo-sokat-nott-egy-ev
Egy másik cikkben arról ír, hogy a gorilla bébik, nagyon törékenyek, ezért az elején állandóan rajtuk csimpaszkodnak és nem hagyják el a mamájukat a 5 ÉVES korukig!
Szóval ilyen "érdekességeket" ill. természetességeket várok, hogy közösen tanulhassunk belőle.













2011. augusztus 18., csütörtök

Kirándúlós, felfedezős


Az első időkben elég rosszul éreztük magunkat, nem találtuk a helyünket itt. Semmilyen kapcsolat tartási lehetőségünk nem volt. Így az egyetlen dolog ami felvillanyozott az a táj. Mindennap mentünk kirándulni a gyerekekkel amikor tehettük és amikor a családfő tehette csatlakozott ő is. A sok eső miatt minden szép zöld és a falun kívül is minden szép rendben van tartva. Itt nincsen elhagyatott rész, mindent kaszálnak, vágnak, kerítenek, szóval rendbentartanak.
Csak úgy a képek miatt:



Posted by PicasaEgy kis pihenő. A táskából előkerül az elemozsia.

2011. augusztus 17., szerda

Névtábla helyett



Itt Németországban egy bútorozatlan lakást bérlünk, csupasz fehér falakkal. Ez egy nagy kíhívás és egyben egy nagy lehetőség is, hogy a saját ízlésünkre formálhassuk. Kis, de nagyon fontos dolgokkal kezdtem. a díszítést. Először személyes névtábla került az ajtónkra, ami tükrözi a bent lakó családot.
Az elkészítését a szomszédunknak készített darabnál fényképeztem le. Először sokat gondolkodtam rajta, kihez milyen illik. A sajátunk egy idealizált kis házikót ábrázol, ami számunkra azt jelenti, hogy egyszer majd lesz egy kis saját takaros házikónk.
A szomszédnak -egy közép idős házaspár- a saját általuk nagyon szeretett házuk főbb vonásait próbáltam reálisan megfogni. Az alső szomszéd fiatalpárnak két kedves barikát csináltam egy másiknál pedig a foglakozásuk szerint ábrázoltam őket.


 A munka érdemi része ott kezdődött, hogy kivágtam filcből a házikó főbb elemeit. Felragasztottam őket az alapra, hogy ne mozogjanak el, majd pelenka vagy sima öltésekkel rögzítettem.
 Ezután jött a finomabb munka a hímzés amitől az egész mutatóssá és egyedivé válik. Minnél több apró részletet igyekeztem kidolgozni, mint pl. a muskátlik a teraszon.



Az alapot még két darab, egy-egy centivel nagyobb filc lapra ragasztottam. A középsőre öltöttem oda az akasztót.

    És íme a végeredmény

Könyv az érintésről


Bár én magam nem olvastam, ha lesz rá lehetőségem megteszem, mert nagyon ígéretesnek hangzanak a részletek. Íme:
MEGJELENT!  Dr. Nyitrai Erika: Az érintés hatalma
Prof. Dr. Bagdy Emõke ajánlásával!

"Ha nem simogatják becézõ kezekkel vagy kedves szavakkal, igazából minden ember elsorvad és elhal legbelül." Eric Berne
 
Részletek a könyvbõl:


"A csecsemõ meg tudja különböztetni, hogy ki az, aki biztonságosan tartja, ki az, aki nem. Saját izmainak és ízületeinek receptorain keresztül érkezõ információkból illetve az õt tartó személy izmainak, ízületeinek, ínszalagjainak viselkedésébõl tudja, hogy az, aki tartja, hogyan érez vele kapcsolatban. ... Az anyák többsége pedig pusztán tapintás alapján képes felismerni mindössze egyórás újszülöttjét, ha megakadályozzák a látási és szaglási ingerekkel való tájékozódásban."
"Régóta tudjuk, hogy egy síró csecsemõ megnyugtatásának legkönnyebb módja, ha felvesszük és a vállunkra fektetjük. Mégis van ezzel kapcsolatban néhány lebontásra váró mítoszunk. Egy csecsemõ közelében elõbb vagy utóbb hallható a nagyszülõk vagy az odalátogató barátok figyelmeztetése. "El fogod rontani azt a gyereket" - mondják, amikor éppen felemeled a síró babát. Pedig a gyerek csak válaszol a biológiai szükségleteire, többnyire sírással. Sírhat, mert éhes, mert fáj valamije, mert társaságra vágyik, mert megijedt… Ezeket a gondoskodó felnõtt nélkül nem tudja megoldani. Tehát sírásával az a célja, hogy szabályozza a mama viselkedését, és gondoskodáshoz jusson. Miért nem vigasztaljuk meg õt azonnal? Hiszen a kisbabának még nincs idõérzéke. Nem ismeri sem az idõ, sem a remény fogalmát. Minden egyes egyedül töltött perc, sírással töltött másodperc azt jelenti számára: végérvényesen egyedül maradtam. Egész lénye kapcsolatra áhítozik, minden sejtje arra van kitalálva, hogy ölben legyen. Igen gyakori tévhit a "hadd sírjon, erõsödik a tüdeje". Nem igaz - az elsõ légvétel épp annyira tágítja ki a tüdõt, amennyire szükséges. A kisbaba számára az anya elérhetetlensége a legnagyobb stressz.

Önmagában a sírás feszültséget jelent annak az aprócska testnek, és potenciálisan káros. Lecsapolja az energiatartalékait, elégeti a kalóriákat, hozzájárul a születés utáni testsúlycsökkenéshez, szó szerint kimeríti a babát. A hosszú sírás megszakítja az alvását, és ez negatívan hat a fejlõdésére, tanulási képességeire, a szülõkkel való kapcsolatára. A gyermekorvosok és a pszichológusok is egyetértenek abban, hogy a legtöbb problémát azok a szülõk okozzák, akik megvonják szeretetüket, érintésüket és figyelmüket gyermekeiktõl. Kutatások során azt találták, hogy a gyermekek leginkább akkor sírtak és lármáztak, amikor az anyjuk nem válaszolt azonnal a sírásukra."
"Egy vizsgálatban interjút készítettek húsz nõvel, akiknek már három vagy több házasságon kívüli terhességük volt. A húsz interjú közül nyolcból kiderült, hogy ezek a nõk pontosan tudták, hogy szexuális aktivitás árán kaphatnak csak ölelést, támogatást. Magát az aktust pedig olyasvalamiként definiálták, ami tolerálható a számukra."
"Egy kísérletezõ kedvû ápoló hanyatló, idõs betegek csoportfoglalkozásának elején és végén minden résztvevõt indiai kézfogással üdvözölt, amely a hagyományostól abban tért el, hogy a másik kezét az összekulcsolt két kéz tetejére helyezte. Amikor egy beteghez beszélt, kezét az illetõ vállára tette, megérintette õket, amikor beszélgetett velük, sõt, volt, akivel táncolt is. Ezek után megfigyelte, hogy a betegek egymást is gyakrabban érintették meg, jobban reagáltak a zenére, gyakoribb lett a szemkontaktus, és csökkentek a hallucinációk; más szóval jobban reagáltak a többi emberre és a környezetükre is."
Megrendelhető: http://www.nyitottakadémia.hu/

2011. augusztus 16., kedd

Idehazaa Németországban


Végre be tudok jelentkezni Új otthonunkból. 4 hónapja nem volt saját hozzáférésem internethez ezért a nagy kimaradás.
Itt sok bajjal, keserűséggel, boszankodással kezdődött az életünk. Az elején próbáltam tartani magamat és állni a sarat, de két hét után amikor nem volt melegvízünk -mert az új bojler is felmodta a szolgálatot-, nem volt net telefon amivel kapcsolatot tudtam volna tartani, vagy itt butórokat keresni vagy ügyetintézni, a mosógépet sem tudtuk beüzemelni, a férjem pedig reggeltől éjszakáig távol volt, na akkor egyszer csak betelt a pohár és elegem lett.
Aztán Magyarországon sok biztatást és jó ötletet kaptunk,- amiket nagyon köszönünk-meghozták az eredményt és most már sokkal jobban mennek a dolgok. Most már túl vagyok azon hogy nem olyan mint amilyennek elképzeltem, kezdek igazodni a jelenlegi lehetőségekhez.
Egy pár fénykép a tájról, ami csodálatos.

Ez a kilátás a konyhából. Tetőtérben lakunk, ugyhogy zószerint nem tudok lógni a bukóablakban, de gyönyörködni igen.

Sokszor esik eső. Ez napi 1x-i minimumot jelent. Hirtelen jönnek a nagy fekete felhők és leszakad az ég.


Ez a fotó egy napi séta alkalmával készült. A házunk teteje is rajta van és a kis falucskánkra néz.
Posted by Picasa
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...